Förbike és egyebek (2010.11.24.)

A minap lejutottam gyerekkorom, mert volt olyanom is, egykori színhelyére, Tapolcára. S, ha már ott jártam a Nagynénémnél, elhoztam tőle „Förbikét” a piros (!) színű gurulós bőröndömet.


Erről a „csodálatos” használati tárgyról azt lehet tudni, hogy valamikor 2006 késő őszén kaptam meg az akkor létező „Kossuth téri Forradalmi Nemzeti Bizottmány” nevű szerveződés tagjaitól. S, csak azért lett beszerezve, hogy az általuk „kiadott” „Kossuth téri Hírmondó” című, a tervek szerint „havilapot”, országos szinten terjesszem és árusítsam. Megjegyzem, mindösszesen 2 azaz kettő lapszám jelent meg belőle, bár ezt szerény véleményem szerint a szerkesztőség tagjainak lustaságán kívül leginkább csak a szervezetlenségük indokolta. S, talán az, hogy rengetegen akartak „szakítani” 1 -1 szeletet ebből a kínálkozó lehetőségből, „tortából”.

Az indok, amiért ezt most én leírom, nem más, mint az, hogy elhozása után illik a tartalmát átnézni egy ilyen eszköznek, főleg 3 év után. Ugyanis 2007 Szeptemberében vittem le s, hagytam a nagynénémnél. Bár a tartalmával, főbb vonalakban, tisztában voltam.

S, máris felszínre törtek a régi emlékek! Amikor még egy, nevezzük így, „szükség lakásmegoldásban” éltük mindennapjainkat négyen, az összesen, akkor még csak öt tagú „NBSZ” –ből. Mégpedig Béka komám, Gyík cimbora, Schrőder bajtárs és szerény személyem. Akit akkoriban a „Földkerekség legnagyobb kufárja”, számomra akkoriban, még ha csak kismértékben is, de mégis „megtisztelő” titulussal „címezve” mutattak be másoknak a fent nevezett barátaim.

Eszembe jutott a rengeteg teszkós (direkt írom így) bevásárlás, a hihetetlenül sok vasúti kilométer Brekusszal, az a rengeteg ismerős szerte az országban. Bejártam / tuk Soprontól Békéscsabáig, Miskolctól Zalaegerszegig és Debrecentől Szombathelyig kicsiny hazánkat, de persze sorolhatnám még oldalakon keresztül, hogy hol s, merre jártunk.

Felsejlett előttem a kép, amint a „hökkemökke” „ágyikómon heverészve épp letöltök a wapról, de közben elnyom a buzgóság. S, erre Gyík, ez az „álnok” hüllő mit csinál? Naná, hogy lábbal ébreszt, „Fater világít a mobilod!” mire én „Tudom még játszom”, de persze békésen horkoltam tovább!

De említhetem még a „valamit” is a „levilágítóból” vagy a reggeli kávézásainkat is akár, amikor is lévén én már az enyémet megittam, a többiekkel alkudoztam az Ő kávéikra…stb.

A lényeg, hogy akkoriban sokat köszönhettem és köszönhettünk mindannyian „Förbikének”. Pedig amikor szóltam „bölcs vezérünknek”, hogy én fogok egy ilyen „gurulós alkalmatosságot” kérni a FNB –től, Ő majdnem a fejemet vette, mert az ára (akkoriban 6000 Ft.) másra is jó lehetett volna. Ezt viszont csak részben tudtam jogosnak elfogadni, mert tisztában voltam vele, hogy rövid időn belül meghozza az árát s, ez be is vált, mert talán 2 -3 napon belül 10 -15.000 forintot kerestünk, méretei ellenére is hihetetlen űrtartalmának köszönhetően. S, végig szépen hozta a „hasznot”, amíg üzemben volt.

Én személy szerint egy dolgot tudnék megköszönni (persze csak képletesen szólva) „Förbikének”. Könnyebb volt vele az a pár hónap, legalább is szerintem. És nem utolsó sorban „összerázódtunk” így páran, ott a Chinoin utcában.

3 hozzászólás ehhez “Förbike és egyebek (2010.11.24.)”

  • lancelotbeka írta:

    Faterikusz,boldog,egészségben,sikerekben gazdak új évet kívánunk Nektek!!!!!

  • lancelotbeka írta:

    Förbikével és Veled tett üzleti kirándulásaink feledhetetlenek maradtak,szegénykének Szegeden elhagytuk 1 kerekét… 🙂

  • Gyík írta:

    Jaa … 🙂 Jóóó ! 🙂 🙂 🙂

    Szép idők voltak, de nem kívánom vissza !!! … 🙂

Hózzászólás írása