Nagyon jó, szerintem!!!

Sziasztok!

Most egy igen rövid postot írok, de hamarosan jelentkezem újra.

Hogyan idegesítheted fel a repülőgépen/vonaton a melletted ülőt?

1. laptopodat előveszed

2. lassan gondosan kinyitod

3. bekapcsolod

4. meggyőződsz rola hogy a szomszédod nézi

5. szemedet rövid időre becsukod, kinyitod és az égre nézel

6. mélyet lélegzel, és megnyitod az alábbi linket:

http://www.myit-media.de/the_end.html

Förbike és egyebek (2010.11.24.)

A minap lejutottam gyerekkorom, mert volt olyanom is, egykori színhelyére, Tapolcára. S, ha már ott jártam a Nagynénémnél, elhoztam tőle „Förbikét” a piros (!) színű gurulós bőröndömet.


Erről a „csodálatos” használati tárgyról azt lehet tudni, hogy valamikor 2006 késő őszén kaptam meg az akkor létező „Kossuth téri Forradalmi Nemzeti Bizottmány” nevű szerveződés tagjaitól. S, csak azért lett beszerezve, hogy az általuk „kiadott” „Kossuth téri Hírmondó” című, a tervek szerint „havilapot”, országos szinten terjesszem és árusítsam. Megjegyzem, mindösszesen 2 azaz kettő lapszám jelent meg belőle, bár ezt szerény véleményem szerint a szerkesztőség tagjainak lustaságán kívül leginkább csak a szervezetlenségük indokolta. S, talán az, hogy rengetegen akartak „szakítani” 1 -1 szeletet ebből a kínálkozó lehetőségből, „tortából”.

Az indok, amiért ezt most én leírom, nem más, mint az, hogy elhozása után illik a tartalmát átnézni egy ilyen eszköznek, főleg 3 év után. Ugyanis 2007 Szeptemberében vittem le s, hagytam a nagynénémnél. Bár a tartalmával, főbb vonalakban, tisztában voltam.

S, máris felszínre törtek a régi emlékek! Amikor még egy, nevezzük így, „szükség lakásmegoldásban” éltük mindennapjainkat négyen, az összesen, akkor még csak öt tagú „NBSZ” –ből. Mégpedig Béka komám, Gyík cimbora, Schrőder bajtárs és szerény személyem. Akit akkoriban a „Földkerekség legnagyobb kufárja”, számomra akkoriban, még ha csak kismértékben is, de mégis „megtisztelő” titulussal „címezve” mutattak be másoknak a fent nevezett barátaim.

Eszembe jutott a rengeteg teszkós (direkt írom így) bevásárlás, a hihetetlenül sok vasúti kilométer Brekusszal, az a rengeteg ismerős szerte az országban. Bejártam / tuk Soprontól Békéscsabáig, Miskolctól Zalaegerszegig és Debrecentől Szombathelyig kicsiny hazánkat, de persze sorolhatnám még oldalakon keresztül, hogy hol s, merre jártunk.

Felsejlett előttem a kép, amint a „hökkemökke” „ágyikómon heverészve épp letöltök a wapról, de közben elnyom a buzgóság. S, erre Gyík, ez az „álnok” hüllő mit csinál? Naná, hogy lábbal ébreszt, „Fater világít a mobilod!” mire én „Tudom még játszom”, de persze békésen horkoltam tovább!

De említhetem még a „valamit” is a „levilágítóból” vagy a reggeli kávézásainkat is akár, amikor is lévén én már az enyémet megittam, a többiekkel alkudoztam az Ő kávéikra…stb.

A lényeg, hogy akkoriban sokat köszönhettem és köszönhettünk mindannyian „Förbikének”. Pedig amikor szóltam „bölcs vezérünknek”, hogy én fogok egy ilyen „gurulós alkalmatosságot” kérni a FNB –től, Ő majdnem a fejemet vette, mert az ára (akkoriban 6000 Ft.) másra is jó lehetett volna. Ezt viszont csak részben tudtam jogosnak elfogadni, mert tisztában voltam vele, hogy rövid időn belül meghozza az árát s, ez be is vált, mert talán 2 -3 napon belül 10 -15.000 forintot kerestünk, méretei ellenére is hihetetlen űrtartalmának köszönhetően. S, végig szépen hozta a „hasznot”, amíg üzemben volt.

Én személy szerint egy dolgot tudnék megköszönni (persze csak képletesen szólva) „Förbikének”. Könnyebb volt vele az a pár hónap, legalább is szerintem. És nem utolsó sorban „összerázódtunk” így páran, ott a Chinoin utcában.

Fog – fogdoki – lórúgás

2010-09-29 –n, azaz pontosan 2 napja, elmentem fogorvoshoz. Ez pedig nálam az elmúlt majd 10 évben nem történt meg. S, csak azért nem, mert annak idején, még Győr városában történt meg velem, hogy egy sintér, aki magát képes volt „fogorvosnak” titulálni, megkínzott és úgy vette ki az akkor aktuális fogamat, hogy utána két napig 40.5 fokos lázzal fetrengtem otthon. Pedig csak a begyült váladékot kellett volna kiszednie, mivel épp gyökérkezelés alatt álltam. De ügyeletre kellett bemennem és ő ott úgy gondolta, hogy nem a gennyet szedi ki, hanem a fogamat, gyulladt állapota ellenére. Na azóta én még csak a környékére sem mentem egy fogorvosi rendelőnek sem. Ez persze meglátszik a fogsoromon, mert olyan mint, a cirkuszkerítés: Ritka szép!

Előzőleg azonban, még szinte minden alkalommal, érzéstelenítő nélkül kértem a beavatkozások elvégzését. Például a fogtöméshez sem kellett. No igen! De rég is volt!

Most viszont, nevezett napot megelőző éjszaka, épp dolgoztam. S, közben olyan fogfájás jött rám, hogy a felhős égbolt ellenére láttam az összes látható csillagot. Ezen pedig annyira felbuzdultam, hogy a 9:25 –kor induló busszal mentem is a megyei fogászatra és ott megkerestem, az elveimmel szöges ellentétben, az egyik ismerős hölgyet, aki fogorvos.

Juditnak, mivel így hívják Őt, röviden vázoltam az előzményeket, egészen Győrig. Erre Ő teljesen meglepő módon nem az injekciós tű után nyúlt, hanem finoman, de mégis alaposan átvizsgálta a fogaimat, köztük azt a szuvas versenyzőt is amelyik nagyon fájt, és megállapította róla, hogy menthető.

De mivel szinte elviselhetetlenül fájt, így felírt egy granulátum formátumú gyógyszert a részemre és megbeszéltük, hogy a fogaimat rendbe hozza. A gyógyszerről csak annyit, hogy egy igazi lórúgás. S, bizony vagy 30 féle komoly mellékhatása lehet. De kipróbáltam és működik.


S, ehhez a rendbehozatalhoz, csak egy feltételt szab, mégpedig, hogy ne harapjam le a kezét. Mivel a feltételes reflexeim, Győr óta, duplán működtek s, az első szám felé való nyúlásakor kis hijján az ujjára haraptam. Azóta eltelt két és fél nap, de még csak a második zacsi (adag) gyógyszer fogyott el. S, így látok már némi esélyt arra nézve, hogy a fogazatomat végre tényleg engedem valakinek rendbe hozni.

Baba a háznál!!! :)

Egy kicsit el voltam tűnve a blogerek közül, de ennek igen komoly oka volt. A párom állapotos volt és az utóbbi 1 1/2 – 2 hónap sok görccsel és nehézséggel járt a számára és így a család számára is. Tulajdonképp, szinte hazajáró vendégnek számított a kórház szülészeti osztályán.
A kis ifjoncot ez év szeptember 30 -ra jósolták az orvosok és így nem túlzottan örültünk annak, hogy az anyukája sokat volt bent.

De aztán eljött augusztus 31. és reggel páromat mentővel kellett beszállítani a kórházba, mert begörcsölt és a magzatvízből is folyt el egy kicsi. Aznap délután a dokija azt mondta, hogy már csak úgy jöhet haza ha, meglesz a baba, de arra még remélhetőleg várni kell, kb.: 2 -3 hetet. Viszont a sors mást hozott.

A párom elfoglalta a helyét az osztályon én pedig estére kelve hazamentem. Reggel beszéltünk telefonon és abban maradtunk, hogy megyek dolgozni. De alig félórával később újabb telefon. Azonnal induljak a kórházba mert, őt viszik a szülőszobára! S, a nap végeredménye: maga a csoda:

2010. szeptember 01. 14:44 megszületett Spitálszky Csenge Petra ! 🙂
Súlya: 3200 gramm
Magassága: 50 cm.

S, természetesen onnantól kezdve felfordult a világ, a szó legszebb értelmében.

Szeptember 6 -n Hétfőn este fél 7 -re pedig, a Keresztapukája segítségével haza is ért a család legújabb tagja és büszkesége.

Ő is és Édesanyja is jól vannak és már a császározás sebe is szépen gyógyul.
Végül egy kép:

Magyar Sziget I. rész

Amint azt ígértem is, nem maradhat el a beszámoló az idei pihenésemről, mely Verőcén, a Csattogó völgyben zajlott, a Magyar Sziget fesztiválon.

Az egész nagyon jól indult, hiszen elterveztem, hogy mivel otthonról Kecskemétig (24,5 km) bicajjal megyek, már reggel, max ½ 5 –kor elindulok. De persze ez nem jött össze, mert kávézni egyből kétszer akartam s, egyszerűen erőm sem volt az indulásra. Így kerek egy órával később indultam és érkeztem is a tervezettnél. De a lényeg, hogy odaértem.

10 órakor gördültem be a tábor kapuján s, váltottam ki méla döbbenetet ezzel a pénztárban ülőkben, lévén a hátamon két hátizsák volt egyszerre és a bringám kormányára pedig egy sátor volt akasztva. A jegy megváltása után megcéloztam a sátrak környékét s, az egyik jurta mellett sikeresen felállítottam a sátrat, bár ebben máris segítségre akadtam egy régi jó ismerős, Grülling Gyuszi személyében.

A sátorverés után letekertem a faluba, a boltba ásványvízért, kenyérért és természetesen némi sörért, hogy nehogy hiányt szenvedjek bármiből is. Amint visszaértem, megismerkedtem a szomszéd jurta lakóival, egy kapuvári családdal. Tünde, Gyula és a 3 gyerkőcük úgy fogadtak, mintha már 100 éve ismernénk egymást s, végig amíg ott voltam kölcsönösen segítettük egymást. Ez mondjuk egy jó dolog ebben a rendezvényben, de az is, hogy tényleg mindenfelől érkező, hasonlóan gondolkodó, magyarokkal lehet együtt az ember.

Már dél felé járt az óra, amikor eldöntöttem, hogy körbe járom a tábort, ismerősök és programok felkutatása céljából. A tervből cselekvés lett, de az első talán 100 -150 métert, amely a sátortábor és a söröző –étterem közt van, közel másfél óráig tartott megtennem.

Szinte minden második sátornál vagy épp lakókocsinál meg kellett állnom, áldomást és persze minden egyebet innom az ott levőkkel. Főként pálinka és sör volt, de akadt némi bor is. Így mire ½ 2 -2 –re beértem a sörözőhöz már nem voltam szomjas. Sőt a papucsom talpáról is kiderült, hogy gömbölyű. 🙂 🙂

Természetesen itt is találkoztam jó néhány ismerőssel s, így az elkezdett „szivacskodás” folytatódott. Az egész megkoronázása pedig a 16:30 –s kezdetű borkóstoló volt, ahol is Tokár Zsolt egri borász vezetésével, finom vörösborokat kóstoltunk a hozzáillő sajtokkal kiegészítve. Itt volt egy „mókamester” is, aki a borok közti időt volt hivatott kellemesebbé tenni. Neki hála, részt vettem én is egy játékban. Ennek a lényege az volt, hogy ő egy mesét olvasott s, a szereplőit pedig közülünk válogatta ki. Így lettem én a „bal első ló”. A lényeg pedig, hogy amikor olvasva a mesét, kimondta valamelyikünk nevét, fel kellett állnunk a székünkről, aki pedig elrontotta annak innia kellett egy jó pohár bort, finom édes vörösbor volt.Szerintem, Béka komám, aki az egri borok nagy barátja, biztos sokszor elrontotta volna! 😀 😀

Az esti koncertek közül a Kormoránt és az Ismerős Arcokat néztem meg, de az utóbbit már csak félig s, jobbnak láttam inkább nyugovóra térni.

Éjjel fél egy felé arra ébredtem, hogy két ifjú székely azon morfondírozik, nem éppen szomjas állapotban a sátram mellett állva, hogy milyen medve van ebben a sátorban. S, ha mégsem medve akkor, mekkora darab állat, aki így tud horkolni? Vagy tán medve riasztó? Erre megpróbáltam barátilag köszönni nekik, de lévén rekedt voltam, ez nem sikerül túl baráti hanggal. Így megjegyezte az egyikük, hogy „mégiscsak medve ez már, no!”.

Másnap reggel pedig én ébredtem arra, hogy egyikük egy éktelen nagyot böfög, mire a másik felkiáltott: „Szarvasbőgés van, az íjamat, de gyorsan!”. Na, innentől kezdve már megvolt a közös röhögés alapja, minden találkozásunkra.

A reggeli kávézást Gyula szomszédék társaságában ejtettem meg. A jurtában főtt friss kávét ittuk, mivel volt kávéfőzőjük és hosszabbítójuk is. A telefontöltést is meg tudtuk így oldani, tehát nem volt hátrány. Jót beszélgettünk majd, elindultam a focipályára megnézni a Betyárpróbát. Ezalatt nagyon jót beszélgettem Ardó betyárral, aki az egészet irányította s, kiderült, hogy régóta ismerhetjük egymást, mert a Balaton felvidéken él, én pedig ott nőttem fel.

Később még zajlott pár bemutató is a focipályán, például hagyományőrzők is felléptek. Majd délután a nemzeti rock kerekasztal című előadást néztem meg.

Estére pedig a nagyszínpadon fellépők koncertjén szórakoztam felhőtlenül. A sort a Fejbőr nyitotta. Frontemberük Zorán nem hazudtolta meg a „jóhírét” s, óriási bohóckodás közepette, hatalmas bulit csapot a színpadon s, ezzel együtt kitűnően behangolta a közönséget a nagykoncertre.

Ez a koncert pedig egy „össznépi örömzenélés volt” szinte az összes nemzeti rockzenekar részvételével. Fergeteges hangulattal és a végén pedig születésnapi tortával. Elvégre mégiscsak az idén volt 10 éves a rendezvény! Hajnal 2 felé másztam el a sátramhoz aludni, de megérte.

Sajnos később hallottam, hogy ezen az éjjelen a koncert után megvertek 3 fradistát, egyiküket ismerem is. De azt, hogy kik voltak még most sem lehet tudni egyértelműen. Bár a hírek szerint a külsős biztonsági cég 7 embere volt állítólag. S, az előzményekről is több verzió terjed. Állítólag a fradisták szúrták meg az egyik őrt egy nőügy kapcsán s, ezután rohanták le őket az őrök. Szerintem viszont egy ilyen dolog nagyon „lehúzza” egy rendezvény színvonalát. S, abszolút nem helyén való egy nemzeti táborozást így lejáratni.

Ettől függetlenül az egész Magyar Sziget alatt szinte mindenki nagyon jól érezte magát. A legifjabbaktól a legidősebbekig. A legfiatalabb „lakó” egy 4 hetes kisfiú volt, a szüleivel. Őt nem egyszer láttam az esti koncerteken, babakocsijában békésen szunnyadni, de persze rajta kívül is volt még sok kisgyermekes család.

Első körben most csak ennyit írok, de folytatása következik…

Sziget 2010! De persze nem a “Tepsisziget”!!! :)

Ebben az évben módom nyílik arra, hogy kilátogassak a Magyar Szigetre, melyet Verőcén tartanak. Rengeteg koncert a nemzeti rock jegyében, hazafiak, honleányok, előadások és várhatóan jó hangulat fogja jellemezni ezt a hetet.

Bár én ebből csak szerda délelőttől vasárnap reggelig veszek részt, de már készülök 1000 –l! Belépőjegy ára félretéve, kajakonzerv bekészítve, sátor összehajtva a hálózsákkal együtt és a dohánykészletem is feltöltve. Na meg persze egy fél raklap 3 az 1 –ben kávét is bezsákoltam. 🙂

Tehát szigetre fel! Persze a bringámat is viszem ha, netán a hazaútra szóló jegy árát elinnám, akkor is haza tudjak érni. 🙂 🙂 🙂

Persze, amint hazaérek és magamhoz térek, beszámolok élményeimről.

www.magyarsziget.hu

Sniper Elite – [NCC]

2005 –ben a Rebellion nevű angliai székhelyű szoftver cég kiadta, az eddigiek közül a legsikeresebbnek mondható, mesterlövész játékot a Sniper Elite –t. S, ezzel elkezdődött egy folyamat.

S, ennek a folyamatnak a következményeként emberek ezrei lettek „sznájperfüggők” szerte a világon. Ez pedig valóban nem túlzás, hiszen számtalan klán alakult meg a föld szinte összes országában. Mégpedig azért, mert ezt a játékot a sima egyjátékos módon kívül, lehet még online, azaz az interneten, is játszani.

Egyszerre 8 ember tud együtt játszani egy „hostban”, játékszobában. Nyolc szerver áll a játékosok rendelkezésére, amin játszhatnak vagy akár játékszobákat is létrehozhatnak. Így a lehetőségek száma igen magasra tehető. A szabályokat mindig az a játékos alkotja aki a host –t létrehozta.

Online játékban három alaplehetőség közül választhatunk. A Deathmatch –ben 8 játékos küzd egymás ellen. Itt a fegyverek fajtájával, erejével és választékával lehet még fokozni a hangulatot.

A másodikban, Team Deathmatch, már két egyenként 4 fős csapat küzd egymással. Itt is lehet még bonyolítani a dolgot a fentebb felsorolt módokon. Egyébként ez a mód az egyik legelterjedtebb.

S, végül a harmadik lehetőség az Orvgyilkosság, Assasination, Ahol is a játékosok közül véletlenszerűen, de beállítható módon, vannak páran orvlövészek és a maradék pedig testőr. A cél pedig, megvédeni a YIP személyt, jelen esetben egy német tisztet.

Egyébként a játék a második világháború idején játszódik. Két ellenséges csapat van, az online játékban, az egyik német a másik az orosz. A játékosok a játék elején választhatnak amíg van hely.

Na, ez az én kedvenc játékom, amit játszom is rendszeresen. 2009 márciusában jelentkeztem és kerültem be a No Cross Clan –ba. A rövidítése csak [NCC]. Ez egy magyar csapat s, a fő játékstílusunk az un. No cross, melynek során nem lehet a játék közben az ellenfél területére átmenni. A másik fő jellemzője a játékunknak, hogy a legtöbbször power 10 –re van állítva az orvlövész fegyver ereje s, egyéb fegyver nem áll a rendelkezésünkre, maximum kés ha, valaki mégis átjönne hozzánk. A power 10 -ben a leggyengébb a fegyver ereje, így fontossá válik a célzás pontossága a gyorsaságon kívül. A fegyver ereje egyébként 10 és 400 között szabadon beállítható.

Összességében egy nagyon élvezhető s, egyben kitűnően játszható játékról van szó, melyet csak bátran ajánlani tudok bárkinek aki, kicsit is vonzódik az akcióban dús Pc –s játékokat. A grafikája mai szemmel nézve már nem csúcs, de amikor bejött még az egeket ostromolta. A gépigénye sem túl magas bár, közepesnek mondható. A mai átlagos gépek többsége vidáman „viszi”. Persze a P – III –s szinttől kezdve ajánlatos vele próbálkozni.

Aki pedig ezek után kedvet kapott hozzá s, beszerezné annak egy jó hír, hogy kapható a Media Markt –ban is, mindössze 2000 Ft –ért. De persze az interneten is meg lehet nézni a beszerzési lehetőségeket.

Jó játékot mindenkinek! 🙂

S, egy kis oldal ajánló: http://www.ncc-nocrossclan.fw.hu

Bringa és víz

Avagy: a két legfőbb hobbim.

Az életem egyik első sikerélménye az volt, amikor megtanultam biciklizni. A legendák szerint nem voltam még csak két és fél éves, de már kétkerekű bicajon hasítottam az utcánkban és az udvarunkon. A másik pedig az, amikor apám megtanított úszni. Bár a módszere nem volt épp kifinomult. Mivel nemes egyszerűséggel belevágott a gumimatracról a majdnem két méter mély vízbe a badacsonyi strandon s, odébb evickélt a matraccal, de persze csak annyira, hogy épp elérjen a kezeivel ha, valami gond lenne. Talán 7 éves lehettem ekkor s, hogy nem lett gond azt bizonyítja a tény, hogy már a 36 –t taposom. S, már úszni is tudok, állítólag. 🙂

Na így lett a kedvenc lételemem a víz és mellé kedvenc kikapcsolódásom a bringázás.

Azért nem írok, szándékosan csak úszást mert, szeretem a vízisportok nagy többségét is. Az evezéstől, a raftingon át a szörfig és a vitorlázásig. S, persze úszni is imádok.

Legjobban annak tudok örülni ha, lemehetek a Balaton partjára és ott a rengeteg vízi lehetőség kiaknázása után, kellőképpen elfáradva, hazatekerhetek a szállásomra. Ahol persze vár rám a vacsora. Például bográcsban főtt csülökpörkölt vagy valami hasonló. S, persze mellé a jó hideg sör/sörök. Ezután pedig irány a part újra, de már gyalog és ücsörgök a parti köveken vagy strandi lépcsőn az ezüsthidat bámulva. (Persze ha, közben „Oblájkolják a csojbedlimet” az sem egy nagy hátrány! Sőt!) 😀 😀

Manapság, mivel az Alföld kies pusztaságaira vetett a jósorsom, napi szinten alkalmam nyílik tekerni 45 -50 kilométert is. Hiszen Kecskemét mellett 23 -25 km –re lakom. Az úszás pedig uszodai variációban áll rendelkezésemre. Persze csak ha, anyagi lehetőségeim megengedik. Az elmúlt hetekben pedig úszhattam az izzadtságban is kedvemre, mert döglesztő meleg volt. S, emellett van a szomszéd faluban egy horgásztó is, melyhez egy camping és egy kisebb medence is társul. A beugró aprópénz így ha, akarok áttekerek és pancsolhatok kedvemre. Bár nem egy vizilabdamedence, a méreteit tekintve sem.

Télen pedig marad sportnak a rövid távú gyors hűtőnyitás és mellé a váltott szemes távolba nézés. S, persze előfordul néha a havon/hóban tekerés is. De közben lehet is zakózni akkorát, mint az ólajtó!

Ennek egyenes ági következménye kellene legyen, a kockahas és izmos felsőtest, az úszógumik teljes hiánya mellett. Na, ez nálam nem működik mivel, még mindig megvan a „sörhasam”, a sok sport ellenére is. Szoktam is mondani azoknak, akik megjegyzést tesznek a hasamat illetően, hogy „azért akkora, hogy árnyékban legyen a fejed”! 🙂

Na ennyit a két kedvenc sportomról.

Csülök Pékné módra!

Mielőtt leírnám ide kedvenc csülkös étkem receptjét megjegyzem, hogy várható lesz tőlem még jópár hasonlóan ízletes s, főleg minden valószínűség szerint csülkös eledel receptje. Természetesen nem csak a csülök létezik számomra sem, ezért lesz egyéb finomság is. Javarészt jómagam által már kipróbált, sőt nem egy esetben saját fejlesztésű vagy általam felturbózott kaják receptjei is várhatóak.

De most itt az abszolút befutó! :

Hozzávalók:

1 nagy hátsó vagy 2 kisebb, mellső csülök (kb. 2 kg),

1 evőkanál só, 1 kiskanál egész fekete bors,

1 vöröshagyma, 2 babérlevél, 4 gerezd fokhagyma,

a körethez: 1,5 kg burgonya,

30 dkg vöröshagyma , (még jobb, ha friss, apró, gyöngyhagyma),

1 csapott evőkanál só, 1-1 mokkáskanál őrölt bors, és pirospaprika,

1 csapott evőkanál majoránna, 1 csokor petrezselyem, 4 evőkanál olaj

A csülköt jól megmossuk, az esetleg rajtamaradt szőrszálakat leperzseljük és lekaparjuk. Fazékba tesszük, és annyi vizet öntünk rá, amennyi bőven ellepi. Megsózzuk, az egész borssal, a megtisztított, elfelezett hagymával, a babérlevéllel és a fokhagymával fűszerezzük. Nagy lángon fölforraljuk, majd lefödjük, és kis lángon 1,5-2 óra alatt szinte teljesen puhára főzzük. Ezután levéből kivesszük, és nagy tepsibe fektetjük. A körethez a burgonyát és a hagymát megtisztítjuk, cikkekre vágjuk (a gyöngyhagymát egészben hagyjuk). Megsózzuk, megborsozzuk, a pirospaprikával, a majoránnával meg fölaprított petrezselyemmel megszórjuk, az olajat ráöntjük és jól összekeverjük. A csülkök köré halmozzuk, és sütőben, közepes lánggal (180 °C, légkeveréses sütőben 170 °C) kb. 1 órán át sütjük. Közben a húst többször megforgatjuk, a köretet megkevergetjük. Akkor jó, ha a hús megpirul, és teljesen egyszerre puhul meg a burgonyával meg a hagymával. Tálaláskor a csontról a húst lefejtjük, fölszeleteljük, majd a csülök eredeti formájához hasonlóan visszarakosgatjuk a csontra. A vele sült hagymás burgonyával és savanyúsággal körítve tálaljuk.

S, végül a legfontosabb alapszabályom!:

Majd miután tálaltuk, szépen a tányérunkra szedve, senkinek sem hagyva az egészet felfaljuk!

Fontos még, hogy mindig legyen hideg sörünk e nemes eledel mellé!

Jó étvágyat!

15. Bp. Pride! avagy “forr az aszfalt az Andrássy -n!”

A Titkolt Ellenállás egyik örökbecsű száma jutott az eszembe amikor, megtudtam, hogy az idén is lesz KÖCSÖGVONAGLÁS vagy más néven RATYIPARÁDÉ!!!

MÁS VAGY, MÁS VAGY, MÁS VAGY
Színes ruhákban vonagló gusztustalan férgek.
Budapest belvárosában elöntött a méreg,
Felvonulnak, tiltakoznak, büszkék magukra,
De a szivárványszínű zászló vérrel lesz borítva.
Eljön az idő, a háromszög újra a melleden,
Nem fogsz parádézni kint a tereken.
Gusztustalan életedből nekünk már elég,
Soha ne felejtsd el A MI VEZÉRÜNK NEVÉT.

Refr.: Nem fogadom el a másságot,
Nem akarok beteges országot!

/Titkolt Ellenállás: Más vagy!/

Agyamat elöntötte a gőz és a bicska kinyílt a zsebemben. Aki akar elítélhet érte, de én akkor is utálom a BUZIKAT! Ezért, mint már sajnos oly sokszor kimentem a Hősök terére. S, láss csodát, nem voltam egyedül a HOMOFÓBIÁVAL, szép számmal volt jelen a velem azonos véleményen levők csoportja. Bár hozzá kell tennem, hogy saját jól megfontolt érdekemben s, azért sem mert nincs is, nem vittem magammal vállról indítható rakétát, haletető csúzlit sem pedig egyéb más, a ratyikra veszélyes eszközt. Pedig ha, lenne rá mód, legszívesebben egy lakatlan, mindentől igen –igen messze eső, lakatlan és kies szigetre telepíteném őket és ezt követően a sziget területén atombomba kísérleteket hajtanék vagy hajtatnék végre! 😀 😀 😀 😀

S, hogy miért ez a hatalmas felháborodás? Csak azért mert, szerintem és szinte minden egészséges értékrendű ember szerint, ez a deviáns viselkedési forma nem az utcára való! Csinálják, a ferde hajlamuk folyományaként fellépő perverz dolgaikat otthon! NEM KELL REKLÁMOZNI AZ ABBERÁLTSÁGOT! Másfél két éve volt a budapesti Erzsébet téren egy „érdekes” fesztivál a Tarka Magyar. állítólag a kirekesztés ellen. Na ott a jelen levő szervezetek közt emlegettek, két tömörülést amelyek, végképp kiverték nálam a biztosítékot. Ezek pedig a „meleg apák szövetsége” és a „homokos apák egylete” voltak! Könyörgöm, ez egy fogalmi zavar! Hogy a p*csába lehet valaki egyszerre apa és buzi is???

Na azóta hatványozottan ítélem el az úgynevezett LMBT (Lehetsz Még aBberált Tahó) közösségeket.

Engem pedig ítéljen ezért el, aki csak akar. Tudomásul veszem, de LESZ*ROM! Magasan és nagyívben! S, ígérem, hogy ameddig ezek a GENETIKAI HULLADÉKOK az utcákon vonaglanak, én az ellentáborban mindig ott leszek! Hisz bátran vallom, hogy:

HIDEG VAGYOK és BÜSZKE IS RÁ!